Az agyról lelökött láncot akarják visszatenni…
A D-nasty négy tagból álló debreceni banda, akik 2009-ben alakultak. A velük készült interjúban beszéltek az együttes alapításáról, a nehézségekről, és a jövőbeni terveikről.
Tagok: Andris (gitár, zene, szöveg), Rena (basszusgitár, szöveg), Csabi (gitár), Joci (dob).
Induljunk a kezdetektől. Hogyan alakult az együttes? Mi motivált a megalakulásban?
Rena: Úgy kezdődött, hogy Andrissal volt egy házi stúdiónk, ahol mi aprópénzért csináltunk alapzenéket, különböző stílusokban, írtunk szövegeket, meg noname embereknek vettünk fel zenéket. Ezt egy idő után meguntuk, ezért mondtam, hogy zenélgessünk vasárnap délben, csak hobbi szinten. Az egyik rokonomnak volt egy családi háza, ami akkor üresen állt, és lementünk mindig vasárnap reggel 7-kor, délig ott zenélgettünk. Akkor még úgy volt, hogy Tankcsapda számokat fogunk játszani, aztán én mégis levittem egy szövegfoszlányt az első próbára, és amikor eljátszottuk az Ez az a ház című számot, elővettem azt a foszlányt, és az óta csak saját számokat játszunk. Utána csatlakozott hozzánk egy dobos, majd kibővültünk egy gitárossal, akitől aztán különböző okok miatt meg kellett válni, és Csabi most csatlakozott hozzánk.
A tagcsere hogyan érintette a munkát, visszavetett titeket az, hogy kevesebben lettetek?
Andris: Mikor kilépett a gitáros, a Campus fesztivált vissza kellett mondanunk, amit nagyon sajnáltunk, de nem tudtunk hárman elmenni. Le kellett mondani két romániai fellépést is. Utána újra gondoltuk a számokat is. Váltani kellett, mivel azt a kocsmarockos feelinget nem folytathattuk, a zúzós gitár hiányzott. Volt egy közel fél éves leállás, de úgy gondolom, hogy megérte. Próbálunk minden csalódást, kudarcot pozitív dologként felfogni.
Hogy kerültél kapcsolatba a zenekarral?
Csabi: Andrissal kollégák voltunk, amiből barátság alakult ki. Tudomást szereztem arról, hogy csinált egy bandát, aminek nagyon örültem. Mindig érdekelt mindkettőnket a zene, sokat lógtunk együtt, néztünk zenéket, beszélgettünk róla. Számos koncertjükön ott voltam, mindig tetszett ez a zene. Főleg az előadásmód, ami lejött a színpadról, megfogta az embert. Hirtelen mindenki elfelejti gondját-baját, énekel a zenekarral, csápol. Felhőtlen zene, ami kikapcsol a hétköznapokból. Úgy alakult, hogy Andrással üzleti kapcsolatban állunk, egyszer kérdeztem, hogy mi van a zenekarral, mondta, hogy gitárost keresnek, erre mondtam, hogy engem érdekelne, nem lenne gond? Lementünk egyet jammelni, másnap már velük próbáltam. Nagyon örülök neki, mert mindig tetszett a zenekar hozzáállása, jók voltak a bulik is, és nagyon hálás vagyok a bizalomért.
Zeneszámírás hogy működik nálatok?
Rena: Kétféle eset van. Egyik, hogy megvan a szöveg, vagy akár hamarabb a dallam. Otthon én szoktam általában írni a szöveget, de Andris is ír. Van, hogy megírok egyet, leviszem próbára, megmutatom nekik, és tetszik. Valamit hagyunk, valamit cserélünk benne. Andrisnak van egy dallama, ránézzük, pont megy hozzá. Aztán összealakítjuk a szöveget és dallamot. Van olyan, hogy ő mutat egy dallamot, hogy írjunk rá szöveget egy adott témáról. Nekem feldúdolja, tudom a szótagszámot, megírom a szöveget, és úgy próbáljuk.
A zenekar nevét hogy találtátok ki? Van különös jelentése?
Joci: Mindenféleképpen magyar nevet akartunk. Ez az, ami nem jött össze. Több száz nevet leírtunk egy lapra, aztán leültünk, húzogattuk, míg nem maradt egy sem. A D-nastyt Andrással használtuk, mikor a stúdióban másoknak csináltunk dalokat, és nem a saját nevünkkel írtuk alá. Valaki azt mondja, hogy nedvest jelent, D-nedves. Kimondva azt jelenti, hogy dinasztia, rosszcsont, mocsok, kismocsok.
Csabi: Az nem jó, mert nagyon nagy mocskok vagyunk, de egyébként egy találó név.
Most min dolgoztok éppen?
Andris: Decemberben készült el az első demónk, amihez csináltunk egy videó klipet is, ezt szeretnénk népszerűsíteni, ezen kívül pedig készülünk egy show műsorral is, ami közel egy órás lesz.
Joci: Ez egy komplett műsor lesz. Ami részben spontán, de a főbb elemei meg vannak kreálva. A koncert előtti zenék össze vannak válogatva, szervezett a fénytechnika, a látványelemek, a színpadi show. Így komplex egészet alkot, ami sajnos a magyar rockzenei életre nem jellemző. Mi minden téren szeretnénk szórakoztatni, ebben is próbálunk törekedni egy bizonyos professzionális fellépés felé.
2010. december 1-én jelent meg az első demótok. A munka során milyen nehézségek adódtak?
Rena: Időhiány. Mindenkinek más dolgai voltak. Suli, munka, család. Minden felszerelésünk megvolt régről, ahhoz, hogy egy ilyen minőséget elő tudjunk állítani. Nem 100%, lehetne még mit rajta javítani. De úgy gondoltuk, hogy eljutott arra a szintre, hogy odaadjuk akár egy kiadónak is. Ami a magánélet mellett sürgetett, hogy a videoklipet megcsináltuk, és azt akartuk, hogy egyszerre jöjjön a köztudatba.
Fontos, hogy a szövegnek legyen mondanivalója?
Rena: Igen, próbálunk mindig olyan szöveget írni, hogy ne csak elcsépelt rímek legyenek benne, legyen mondanivalója is, történet legyen a számban. Olyan élethelyzeteket próbálok beleírni a számokba, amiket a tévében lehet látni, én is abból táplálkozom. Megpróbálunk ezzel a zenével egy űrt betölteni, amit mi nem találtunk meg a magyarországi rockban.
Andris: A demó harmadik száma a Mohikán olyan emberről szól, aki próbál becsületes maradni ebben a világban, ahol mindenki hazudik, csal. Nagyon sok ember érzi ezt. Erről próbál szólni a szám, hogy nincs egyedül, igenis meg kell próbálni, hogy korrekt legyen, egyenes módon élje az ember az életét.
Hogy képzelitek el ezt a showt?
Andris: Megpróbáljuk a helyet betölteni. Lesz fix zenekar is előttünk. Lesz füstgép, fények, konfetti, ágyúk kilőve. Körülményekhez képest megpróbáljuk kihozni a maximumot, hogy a közönségnek olyan látványt tudjunk nyújtani, hogy később is megnézze.
Csabi: Értéket szeretnénk nyújtani, valamit adni, hogy ne úgy menjen haza a koncertről valaki, hogy azt mondja, volt valami zenekar, hanem hogy legközelebb is elmegyek, szólok másoknak is. Rajongó tábor már egyre nagyobb. A kényszerpihenő után sem bukta be a zenekar az embereket, koncertről koncertre egyre többen fogják megismerni. Úgy fognak emlékezni, hogy a zenekar nyújtott valamit, ő pedig jól érezte magát, ha csak addig is, de elfelejtette minden bánatát, tudott felhőtlenül szórakozni.
Joci: Arra is igyekszünk odafigyelni, hogy koncert után ne kelljen elmenni máshova. Figyelünk arra, hogy koncert után ott maradjunk beszélgetni, iszogatni a közönséggel.
A shown kívül terveztek valami nagyobb szabású dolgot. Zenekiadás?
Rena: Nagyon sok mindent. A show-t akarjuk megcsinálni, és ha időnk engedi, folyamatosan szeretnénk felvenni számokat. Egy 15 számos cd-t szeretnénk, de úgy, hogy minden szám olyan legyen, hogy 100%-ig beleadtunk mindent. Ezért nem vagyunk elkötelezve, ne mondja meg senki, hogy mit akarunk csinálni. Egy olyan cd-t akarunk összehozni, hogy minden szám jó, közel azonos minőségű legyen.
Van valami mottótok?
Andris: Ahogy Joci mondta egyszer: Az agyról lelökött láncot akarjuk visszatenni. Találó, az embereken látni, hogy el tudják felejteni a hétköznapi dolgaikat arra a kis időre, míg játszik a zenekar.
Köszönöm szépen az interjút. Sok sikert a továbbiakhoz! (Az interjú teljes anyaga olvasható a honlapunkon.) További érdekességek az együttesről: www.d-nasty.hu
Fekete Ildikó
-----------------------
Wan Rock (zenészek támogatása) - A Jövő Zenészeiért! - www.WanRock.mlap.hu
(Hangosítás/ Szerezés/ Reklámmarketing /Gitároktatás /Basszgitár oktatás /Zenészek támogatása )
Debrecenben Szinkronúszás/ Úszásedzés/ Úszásoktatás - www.wandkse.mlap.hu
)